we're like thunder and lightning

Bad Blood/Raise Your Fist In The Air

Try
Breathe On Me/The Tragedy Of The Commons
Sugar And Spice
True

A szavak mostanában rühellnek engem - ez van.
Ez a blog elég messze van most attól, ami eredetileg lenni akart. Én valamivel kevésbé.

Én az elmúlt napokban (kép innen)

Lány

The Fighter/Beast Within
No Gods No Masters
I Smell A Massacre
Hurricane
Here Come The Vultures
I Sell My Kids For Rock&Roll
Silver Moonlight
I Want To F*ck You To Death
Dear Daughter

Tudod, ki vagyok: mindennap látod az arcomat. Ugyanaz a kissé ferde szemüveg, ugyanaz a bakancs, ugyanaz az anyajegy a bal arcfélen nap nap után - mostanra a valóságod részévé váltam. Mégis: te, aki számára mindent összevéve nem jelentek többet egy tárgynál, egy többé-kevésbé (de inkább kevésbé) jól sikerült dekorációs elemnél, nagyobbat nem is tévedhetnél. 

Én vagyok a legendák dzsinnje, a törékeny vázba zárt, tombolni vágyó természeti erő - csontjaimban földrengés lakik, a hajamban szélvihar, a szemeimben tűzvész. Halálos vagyok, gyönyörű és könyörtelen - sokkal kegyetlenebb, mint ahogy te azt akár a legmerészebb álmodban el tudnád képzelni. Én vagyok minden dajkamese sötétsége, gonosz boszorkány, megfékezhetetlen fenevad, én vagyok a gyerekek ágya alatt lapuló megnevezhetetlen félelem, de én vagyok a hős is, a saját sorsom hőse, a sárkányokkal küzdő tiszta bátorság, a gyengékért síkraszálló nemes lélek, én vagyok a bajnok, nem csak a neki járó díj, az elnyerhető jutalom. 

Meg se próbálj elhallgattatni, visszaűzni a régi merev korlátok közé, lehetetlen szabályokat kényszeríteni rám: hasztalan volna. Egyszer működött, de felébredtem, és azóta megállíthatatlan vagyok. Legyőzhetetlen.

Fall

Stay Forever/Scarlet
Memories/Jane Doe
Maybe Yesterday
In Denial
Il Richiamo Dei Monti

Az ő hiánya a szürke péntek reggeleken az eső könnymáza, a tócsában fuldokló lehullott falevelek, a hamar eljövő, szinte már tapinthatóan mély sötétség, a hiánya az a tisztán-hideg szél, amely elől nagykabátba burkolózik még a gondolat is. A hiánya fázós fák ideges remegése, szürkületkor a ködből kipislogó utcai lámpák maszatos aranysárga fénye. A hiánya fáj, de valahogy mégis megnyugtató, jó tudni, hogy érzek fájdalmat. Az ő hiánya olyan, mint az ősz.

:))

Ótta
Spell Eater
Rock Me Like The Devil
I Am The Monster
My Apocalypse

új évad van :3

Enter Dreamscape

Charlotte Wessels <3

Nem tudom

Ez mostantól az én helyem, a sajátom: küzdöttem érte, hosszú időn keresztül, foggal-körömmel, vassal, vérrel, vencsellővel. Itt szinte bármi lehetek. Ezt akartam, ezért harcoltam. Most itt vagyok, és amit találtam, majdnem jobb annál is, mint amit vártam. Ez egy másik, új, kevésbé zárt, bezárkózott élet lesz, mint az az előző. Hangosabb, zsúfoltabb, egyelőre jóval kocsmásabb, és keményebb lesz, sokkal keményebb. Ez minden, amiért annyit gürcöltem, minden, amit végre-valahára kiérdemeltem. Ez az én trófeám. (Akkor hát miért rettegek tőle annyira???)

Not Enough
Gasoline
They're Coming To Take Me Away
Stolen Life

In the middle of the night

Neuer Wind/Dawn Of The Brave
Silhouette of a Dancer
Hell Low
Home

Az egyik ok, ami visszatart attól, hogy egy szál karddal nekirohanjak az éjszakának, az, hogy nincsen kardom. A másik az, hogy nincs most kedvem/erőm rendes nadrágot felvenni (egy kissé még lázas vagyok).

elvagyok

Harley Quinn
Sing To Me
Magnetic North - must watch :P
The Gathering
Hunters Will Be Hunted

az írással nem tétlenkedtem mostanában olyan sokat

Empress Ki <3 (fanfiction tőlem itt)

Awake The Fire

Maja Schønning egy istennő.

"Peace out, bitches" - mondta Charlie

Hát szóval vége. Enyém a vár, meg a lekvár is, amit lehetőleg magában fogok megenni a teraszon, miközben elolvasom a könyvet, amit jutalmul vettem magamnak, annak örömére, hogy többé hozzá se kell szagolnom a geometriához. 

Breathe In
The Fighter
Where Do We Go From Here?
New Modern Love
The Last Goodbye

Ez hiányozni fog, tbqh.

mai kedvenc

"We are the Edema Ruh

We know the songs the sirens sang

See us dream every tale true

The verse we leave with you will take you home"

Even in these chains, you can't stop me

(Aranyhaj unja a tornyot)

Most, hogy cirka egy hónapja alig hagytam el a családi fészket (galamb-, kígyó-, vagy szamárfészek, védelmező erőd vagy skorpióverem, mikor melyik), egyre gyakrabban támad kedvem kilépni a lassan engem is elszürkítő egyhangúságból. Néha eszembe jut az a vers A Gyűrűk Urából, az "Indul a küszöbről az út, ha nem vigyázok, elszelel", hol angolul, hol magyarul, hol a Howard Shore-féle dallammal, hol azzal, amit én írtam tizenkét évesen, amikor először olvastam a könyvet (és először szerettem bele mélységesen), és motoszkál bennem valami nagy, már-már Adys élni-halnivágyás, látni, érezni akarok, mindent, amit csak lehet. Persze, most még nyugton ülök, túl nagy a tét, muszáj kibírnom még egy kicsit, de már nagyon várom, hogy végre kiszabaduljak, hogy rászabaduljak mindenre, amit eddig nem lehetett.

The Road Goes Ever On
Cirkusz
Carry On Wayward Son
Not Enough/Generation Me
Big Bad Wolf/The Gun Show

Ma mindenki kénytelen lesz eltűrni a hülye fejem látványát. 

link

Én szóltam.

Már megint...

Már megint rosszkor fészkelte be magát a fejembe egy történet, amikor egészen másra kell figyelnem. Ráadásul nincs is messze ez a dolog (szavakat tenni egymás után, amíg a dolog egyszer működni nem kezd) attól, amit tanulnom kell/kéne/muszáj (miért és hogyan működött ugyanez előttem másoknak, akik sokkal tapasztaltabbak/jobbak voltak nálam). Sőt, ha ez még nem is lenne elég, az a nyavalyás novella fenekestül felforgat, minden egyes újra-vagy továbbgondolással, minden belehelyezkedéssel magával húz, beszippant, mint az örvény, helyekre visz, amelyekről nem is sejtettem, hogy vannak, de amint ott vagyok, tudom, hogy nem először járok ott, hogy ez túl eleven, túl valódi egyszerű fantazmagóriának, ez más, ez több, és olyasmiket láttat, éreztet velem, amiket sosem gondoltam volna, hogy képes vagyok, hogy képes lehetek látni és érezni. Ez a történet dolgokat művel velem. Ez én vagyok, ez az a részem, amit nem látok, amit nem tudok kimondani, amit nem ismerek, legfeljebb sejthetek egy kicsit. Most már látom a történetet: a világot, a lányt, a várat, az iszonyatot, az őrületet, a kétségbeesést, látom a fáklyalángok fényét az arcokon, látom a haragot, amint lesújt és elsöpör mindent, ami az útjába áll, és látom a végét is. Itt van, előttem. Most már csak ki kéne mondani valahogy. (Miután vége ennek, persze. Addig meg, remélem, nem vész el, nem válik semmivé. Olyan szép lenne, ha velem maradna, míg végre kimondhatom.)

Dream Within A Dream
Tårefall
Tides Of Time
A Dangerous Mind
Carnival Of Rust
Bloodstained Cross
Last Night Of The Kings

Helyzetjelentés

Under Black Flags We March
Sex Metal Barbie
Scream
Hero
Alszik/Kedvenc felhőmnek

Nawa

(belehelyezkedős monológ egy új mellékszereplőhöz)

Gyűlöllek, Elier. Igazából nem, de most egy kicsit mégis. Ez a te hibád. Én nem akartam ezt. Ettől féltem, amikor nem akartam hozzászokni, hogy ott vagy nekem. Ettől tartottam akkor, ettől a rettenetes kiszolgáltatottságtól, a gyengeség, a sebezhetőség hányingerkeltő érzésétől, mikor nem akartam rád támaszkodni, nem akartam, hogy te oldd meg a kisebb problémáimat, meg amikor nem akartam, hogy te vigyázz rám, de végül mégis hagytam, mert te persze ragaszkodtál hozzá, amilyen makacs voltál. Amikor azt mondtam neked, hogy elkényeztetsz, elrontasz engem, nevetve mondtam ugyan, de valahol igenis komolyan gondoltam. Igazam lett. Akárhogy küzdöttem ellene, végül persze hozzád és rád szoktam, és most, hogy nem vagy itt, rettenetesen fáj, és nincs, akihez fordulhatnék. Elhitetted velem, hogy rád bízhatom magamat, aztán, mikor már hittem neked, és szinte egészen elfelejtettem, hogyan kell segítség nélkül boldogulni, meghaltál a tengeren, és itt hagytál egyedül, védtelenül. Egyszer, régen, mikor még nem voltál velem, erős voltam, de most már nem emlékszem, hogyan kell erősnek lenni.
Mások ilyenkor haragszanak - én nem tudok. Legszívesebben utánad halnék, de nem haragszom. Nem lehet, hogy esetleg visszagyere hozzám? Eladom a lelkem a Gonosznak, már ha kell neki egyáltalán, cserébe azért, hogy visszahozzon téged nekem. Vagy ha ez teljességgel lehetetlen, nem lehetne inkább úgy, hogy én vagyok halott és te élsz? Rám senkinek nincs szüksége, teutánad iszonyú űr maradt a világban. Nekem nincs hová mennem - neked volna.
Látod, drága Elier, kedvenc hőslelkű tengerészem, egy kicsit igazából máris teljesült, amit az imént kívántam. Bár élek, te itt az emlékek között sokkal valódibb és elevenebb vagy, mint én magam itt a kikötőben. Néha mást se akarok, csak elfelejteni, hogy valaha találkoztam veled, máskor úgy érzem, a teveled töltött idő az egyetlen kincsem.
Azt hiszem, az a legjobb, ha kalóznak állok. Ha még mindig nem vesznek fel nőket, hát férfiruhát húzok. Te nem vagy itt, és muszáj lesz talpra állnom, mert többé nem számíthatok senkire és semmire saját magamon kívül.
Gyűlöllek. Nem, nem igaz. Szeretlek. Bárhol is vagy, remélem, tudod.

The Key
Die Alive
Inis Mona
As The Pages Burn
The Story's Over

this is love, I've never loved so much

Trying to keep it together

Minden szétesik körülöttem, és most túlságosan szorít az idő ahhoz, hogy összeszedhessem a cserepeket, és megpróbálhassam megint összerakni. Próbálom egyben tartani, amit lehet, épp csak annyi sikerrel, hogy feladni túl nagy gyávaság legyen. Napok helyett inkább a sírógörcsöket számolom - ezekből kevesebb van. Eddig öt.

Az álom egy ideje elkerül. Olyan lettem, mint a születésnapját váró kisgyerek, ahogy néha azt kérdezem magamtól: vajon hány éjszakát fogok még végigaludni addig?

Lost Forever
Dream Within A Dream
Shatter Me
From Darkness
Dog Days/Pale
The Key/Scars

Wake up. Kick ass. Repeat.

Ez a nagy tettek ideje, a csodáké, a varázslaté, az önfeláldozásé, a hőssé, istenné válásé. Most születnek a későbbi korok legendái.
Dönteni kell, nincs már több idő, nincs kibúvó, nincsenek kifogások. A döntések mellett ki kell tartani, az álmokat vagy valóra váltani vagy feladni, talán csak egy kis időre, talán örökre. Minden perc felbecsülhetetlenül drága, egyszeri, egyetlen, megismételhetetlen, minden választásnak iszonyú súlya van.
A fegyverzet készen áll, a páncél fényes, az arcunkon harci színek virítanak. A távolban gomolygó szürke viharfelhők súlyos leple alatt a sárkány vára sötétlik, falai drága kincseket rejtenek; talán odabenn senyved bezárva az idők kezdetén elrabolt kedvesünk is. Minden ott van, ami a miénk - minden, ami még a miénk lehet.
Ideje küzdeni.

Carry On Wayward Son
Vianna/Alesia
Valhalla
If I Die In Battle
Drop Dead Cynical
Quietus/Sancta Terra
Whole World Is Watching
Where Pain Comes To Die

Crush

Get the devil out of me

Minden és mindenki túl messze van tőlem: egyedül vagyok, kettesben maradtam a kínnal. A saját testem fordult talán ellenem, ketrecbe zárt, kiszolgáltatott, elárult engem. Iszonyú erők játékszere lettem: ősi, az idők kezdetéről származó harag és perzselő éhség hajt, ki tudja, hová. Tombolni, pusztítani akarok, de közben azt is akarom, hogy mindenki, akit szeretek, sértetlen maradjon.

Cry Thunder
Never Enough
Your Body Is A Battleground
A Dangerous Mind
King

As we dance through the night

Ma minden úgy van, ahogyan én akarom; nem én kértem, így esett, végre eljött az ideje ennek is. A színek most ragyogóbbak, az árnyékok élesebbek, a hangokban több az élet, a tűz, mint máskor, a testek mozgásra szomjaznak: anélkül kezdenek táncolni, hogy Tudat kisasszony egyáltalán értesülne a dologról.
Ma kikerülünk mindenféle ellenőrzés alól. A tüdőn keresztüldübörgő dob és basszus és a gerincen végigvibráló szóló, az agyon végigpezsgő, zsigereket remegtető, kontrollálhatatlan, elvadult dallam fekete mágiát játszik velünk: ismerősen, szinte már megnyugtatóan sötét, lenyűgözően kegyetlen tündérmesét hazudik körénk - vagy lesz belőle happy end, vagy nem. Nem számít. Ma semmi sem számít. Nincs semmi, ami visszatarthatna bennünket. Ha a világ belepusztul, ma akkor is megteszünk mindent, amit máskor őrültség vagy tilos, tombolunk, rombolunk, torokszakadtig üvöltünk, és félelem nélkül, vakmerően szeretünk. Ma, ha csak néhány órára is, de egészen szabadok vagyunk.

Feel What I Feel
Covered By Roses/Let Us Burn
The Silver Sister
Electroheart/Drop Dead Cynical
Rock Show/Here's To Us/Love Bites [So Do I]
Hit Me With Your Best Shot/Get The Devil Out Of Me

Why?

Elrontottam valamit. Hogy mit, azt nem tudom, de valamit el kellett, hogy rontsak, ha egyszer ez lett belőle. Belőlem. Belőlünk. Az elején még voltunk valami, most semmi vagyunk, önmagáért létező forma, hámozott lufi, megkövesedett, üres szókapcsolat. A jelentésünk, a valódi értelmünk veszett el, örökre.
Anti-Midász vagyok: aranyat változtattam homokká, termő vidéket sivataggá, elevent, lélegzőt élettelen kővé. Megöltem valamit. Csak úgy érthető az egész, ha én vagyok a bűnös, amiért elveszett az, ami régen a miénk volt. Egyedül akkor logikus, hogy csak én akarjak fejvesztve menekülni innét.
Ha legalább tudnám, mi lehet az, amit elkövettem! Akkor végre érthetném, miért történt éppen így - de nem értem. Nem is fogom. Talán éppen ez a büntetésem: hogy nem tudom, mi az oka. Érteni akarom, de nem lehet.
Ha egyszer így lett, márpedig így lett, én nem hagyom, hogy eltüntessetek. Hiba vagyok a rendszeretekben, itt vagyok, és nem megyek sehová. Ilyen vagyok, nem változom meg csak azért, hogy nektek egy kicsivel könnyebb legyen. Nem szűnök meg, többé nem.
Nem tudom, mi a rosszabb: önmagamat feladni azokért, akik a legcsekélyebb mértékben sem törődnek velem, vagy azokat feladni magamért, akiket ha csak a magam ügyetlen, lehetetlen módján is, de szeretek.

Burn With Me
Frozen/What Have You Done
Magnetic North
Két Világ Közt