Elrontottam valamit. Hogy mit, azt nem tudom, de valamit el kellett, hogy rontsak, ha egyszer ez lett belőle. Belőlem. Belőlünk. Az elején még voltunk valami, most semmi vagyunk, önmagáért létező forma, hámozott lufi, megkövesedett, üres szókapcsolat. A jelentésünk, a valódi értelmünk veszett el, örökre.
Anti-Midász vagyok: aranyat változtattam homokká, termő vidéket sivataggá, elevent, lélegzőt élettelen kővé. Megöltem valamit. Csak úgy érthető az egész, ha én vagyok a bűnös, amiért elveszett az, ami régen a miénk volt. Egyedül akkor logikus, hogy csak én akarjak fejvesztve menekülni innét.
Ha legalább tudnám, mi lehet az, amit elkövettem! Akkor végre érthetném, miért történt éppen így - de nem értem. Nem is fogom. Talán éppen ez a büntetésem: hogy nem tudom, mi az oka. Érteni akarom, de nem lehet.
Ha egyszer így lett, márpedig így lett, én nem hagyom, hogy eltüntessetek. Hiba vagyok a rendszeretekben, itt vagyok, és nem megyek sehová. Ilyen vagyok, nem változom meg csak azért, hogy nektek egy kicsivel könnyebb legyen. Nem szűnök meg, többé nem.
Nem tudom, mi a rosszabb: önmagamat feladni azokért, akik a legcsekélyebb mértékben sem törődnek velem, vagy azokat feladni magamért, akiket ha csak a magam ügyetlen, lehetetlen módján is, de szeretek.
Burn With Me
Frozen/What Have You Done
Magnetic North
Két Világ Közt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése