:)))

Ez csak egy szilánkocska a most készülő mindenfélék közül.

A pinduri test felemelkedett. A lányka arca szürke volt, a szemei félig csukva: tisztán látszott, hogy nincs magánál, mégis, valami mozgatta a tagjait, táncoltatta őt, mint egy bábot. Kecses mozdulatai nyomán lila köd gomolygott elő a levegőből. Az erő, ami őt használta csatornaként, egyre gyorsabban és gyorsabban pörgette, a haja aranyzuhatagként lobogott.
Nem fújt a szél, de a fák ágai recsegtek, mintha vihar tépázná őket. A föld remegett, az égről eltűntek a felhők, a telihold láthatóvá vált és sápadtan fénylett, mint egy tejtócsába ejtett ezüstkorong. Hideg lett. A csillagok jegesen ragyogtak, a puha, mély, elmosódott árnyékok határozottabbak lettek.

The Best Is Yet To Come
Firedance
The Cross akusztikus verzió
Wrecking Ball (Mea maxima culpa, imádom.)
Everybody's Fool

Búcsú Janny Rose Raventől

Janny tavaly volt egy kedvenc lírai énem. Ezzel köszönök el tőle. Már nincs szükségünk egymásra.

A torkomon kijövő hang nem az enyém. Dögös, szemtelen mezzoszoprán, magabiztosan árad szét a térben, eljut mindenhová. Ezt a hangot talán egy tökéletes lénytől kaptam kölcsön, és egyszer vissza kell adnom, talán már holnap, de addig itt van, használom, bírok vele. Tisztelem.
A szívem felrobbanni készül. Üvöltök, üvöltésem dallamot formál, nem én akartam: így esett. Csatorna vagyok a látható és a láthatatlan, a csend és a zaj, a semmi és a valami között.
Téged látlak magam előtt, nem vagy itt, és mégis, minden mozdulatom, minden rezdülésem, lélegzetvételem és szívdobbanásom hozzád szól. Könyörgök hozzád, térden csúszva rimánkodom: vegyél észre, szeress, emelj magadhoz, ments meg, különben meghalok, és a halálom a te lelkeden szárad. Nem szabadna így viselkednem: a női büszkeséget tiprom éppen a sárba, és acélbetétes rockerbakancsban ugrálok a tetemén. Ezt is élvezem: senki se tiltja, mégis, valamiképpen mindenkinek furcsa. Egy nő sosem engedheti el magát teljesen közönség előtt: az olyan közönséges dolog, egyszerre mindenkinek feltárni a lelkem legmélyebb, legtitkosabb bugyrait. Francba vele, csakazértis átadom magam a bizonytalan, illó varázslatnak.
Lemondok a büszkeségről, lemondok a gondolataim  alkotta biztonságos erődről. Cserébe szabadságot kapok. Repülök, a zene visz magával, túl az Óperencián, túl az üveghegyeken, túl a mindenen és a semmin.
Ez a pillanat különleges: itt vagyok, én vagyok, szabad vagyok, velem van a hang. Hallasz, édesem?

Edge Of Something

Long Way Down

Sweet Sacrifice

Wild Child

Come On (ciki, tudom.)