Even in these chains, you can't stop me

(Aranyhaj unja a tornyot)

Most, hogy cirka egy hónapja alig hagytam el a családi fészket (galamb-, kígyó-, vagy szamárfészek, védelmező erőd vagy skorpióverem, mikor melyik), egyre gyakrabban támad kedvem kilépni a lassan engem is elszürkítő egyhangúságból. Néha eszembe jut az a vers A Gyűrűk Urából, az "Indul a küszöbről az út, ha nem vigyázok, elszelel", hol angolul, hol magyarul, hol a Howard Shore-féle dallammal, hol azzal, amit én írtam tizenkét évesen, amikor először olvastam a könyvet (és először szerettem bele mélységesen), és motoszkál bennem valami nagy, már-már Adys élni-halnivágyás, látni, érezni akarok, mindent, amit csak lehet. Persze, most még nyugton ülök, túl nagy a tét, muszáj kibírnom még egy kicsit, de már nagyon várom, hogy végre kiszabaduljak, hogy rászabaduljak mindenre, amit eddig nem lehetett.

The Road Goes Ever On
Cirkusz
Carry On Wayward Son
Not Enough/Generation Me
Big Bad Wolf/The Gun Show

Ma mindenki kénytelen lesz eltűrni a hülye fejem látványát. 

link

Én szóltam.