may the force be with me

A színek élénkek, az árnyékok élesek és sötétek, az illatok őrjítőek. Délután, suliból hazafelé vonulok a Szentmihályin, át egyik megállóból a másikba. Hadihajó vagyok, győztes csatából  érkezem vissza a kikötőbe, lobogó bíborpiros vitorlákkal, fedélzetemen diadalittas, győzelemtől és rumtól mámoros legénységgel. Királynő vagyok, a lábam előtt hever a világ. Nagy, puha bundájú, lusta nagymacska vagyok, aki a lombok árnyékában tesped, vadászat után. Én vagyok az élet, a lélek, a fény.

A Rose For Epona akusztikus verzió

Saturnine

Kozmic Blues

Back To You

Angel

Tavaszi Spleen

A világ egyetlen óriási hiányérzet, egy gigantikus kérdőjel, egy hatalmas "na és?". Minden gyönyörű, de a szépség mögött valami felfoghatatlan üresség van, ami megrémiszt. Tavasz van, és én tinédzser vagyok, mégis, romantikusnak csak a Joss Whedon-sorozatok bámulásával eltöltött perceim nevezhetők. Ez fura, de nem zavar nagyon.
Mint alkotni szerető lény, nap mint nap benne élek a csodában, de így kimaradok mások életéből. Nem vagyok magányos, de ez nem rajtam múlik, hanem azokon az embereken, akik még így is ragaszkodnak hozzám.
Végső soron, ez csak kamaszhiszti, a csendesebb fajtából.

mesemesemátka

A földkerekség legprűdebb nagyijánál ültem, miután jóllaktam a húsvétvasárnapi ebéddel, és a kék vattacukor pedomaci vs. káromkodós, halál laza, cuki kis tündér jelenetemet írtam.

A történet néhány aranyos, szép kis lényről szól, akikkel nagyon nem aranyos és nagyon nem szép dolgok történnek.

Ő Holdsugár,a tündérke,aki egy ellenállhatatlanul laza főgonosz  mentalitásával van megverve. 

A nem szép dolgok egyike: a Bolyhos, ami bármit képes megerőszakolni és közben megenni.

Zenék az ugrás után.

Nyugisabb, mesélős, leírós részek

Azok a részek, amikor előtör belőlem a kegyetlen, gonosz humor

A csodák

A szerelmi szál (mert van! :D) 

Az akciójelenetek és a lélektanilag fontos fordulópontok