out of the darkness

Terra Nil
We Are The Light
Night 13/The Space Between
The Day That The World Breaks Down/All That Was
Freedom - Rio

Valami készül, és én még nem vagyok biztos benne, hogy készen állok rá; még akkor sem, ha már régóta vártam. Próbálom nem engedni, hogy a szorongás elrontsa az örömöt: nem gondolni a jövőre, nem gondolni arra, hogy mi lesz, ha, nem gondolni semmire, nem létezik semmi, csak sodródás van az árral és lebegés a dolgok, a gondolatok felszínén. It's not that deep, mantrázom. Hátha egyszer majd esetleg a változatosság kedvéért hallgatni is fogok magamra.

az instagramom tele van minőségi kontenttel

Nawa és Dagna

Egy régebbi monológ Nawától, a főgonoszom szeretőjétől

Never Go Back
Blood/Scarlet
Trouble
Everything That Kills
I Want You
The Divided Heart
What Have You Done
Harley Quinn

Dagna nem az enyém. Sosem volt az. Nem tartozik hozzám. Ha őt kérdezed rólam, azt fogja hazudni, hogy nem ismer. Ó, hogy tud hazudni! Csak potyognak azok a tökéletesen formált, puha szavak abból a tökéletesen formált cseresznyeszájából, mint a felhőből a langyos esőcseppek, és az ember egyszer csak azon veszi észre magát, hogy megmérgezték, tönkretették az elméjét, hogy nem tudja többé elválasztani a valóságot a hazugságoktól, és hogy ebben a fájdalmasan felemás, hamis világban ez az apró craniai nő lett mindennek a közepe, élet és halál ura, a szépség, a szerelem maga, méreg, álom, halál, mocsok, sötétség. Dagna Wys, ha elvesznek tőle mindent: a kincseit, az alattomos mérgeket, az embereit, az apró, ruhaujjban rejtegetett tőreit, ha meztelenre vetkőztetik, ha semmije sincs a fehér, puha, selymes bőrű testén kívül, akkor sem fegyvertelen. Bárki szívét képes egyetlen jól irányzott mondattal kitépni. A boszorkány!
Ha legalább csak egyszerű boszorkány lenne! Démonok, istenek, a pokol mondhatatlan  teremtményei: azt ismerem, pólyás korom óta riogatnak vele, hozzászoktam, de ez, ez idegen és halálos, ezt csak elkerülni lehet. Lehetne. Talán. Merthogy én nem teszem, mert gyenge vagyok, akarat és jellem tekintetében egyaránt, és hagyom, hogy játsszon velem. Mert neki ennyi az egész: játék. Eljátssza, hogy az enyém, csak az enyém, szerelmet játszik, bizalmat és gyengédséget, azt hazudja, amire szükségem van, és én pontosan tudom, hogy látszat az egész, olcsó piactéri ripacskodás, de nem tudok szabadulni a bűvöletéből. Imádom őt, éppen annyira, amennyire gyűlölöm. Nélküle élni sem tudnék.