bitter memories

 (belehelyezkedős monológ-szilánkok egy szereplőhöz)
Egy gondolat keresztbeáll a torkomban. Persze, már megint ő jár az eszemben.
Hiányzik. Mert ő valakim, akkor is, ha úgy tesz, mintha nem az volna.
Szeretem. Még mindig. Ez nem olyasmi, amit némi akaraterővel csak úgy abba lehet hagyni, mint a dohányzást. Ez a részemmé vált. Olyan öntudatlanul, gondolkodás nélkül szeretem, mint ahogy pislogok.

Nem értem, hogy ha ilyen könnyen eldobott, miért fáradt egyáltalán azzal, hogy beférkőzzön a páncélom mögé. Miért kellett a drága idejét a mások szívébe való alattomos illetéktelen behatolással pocsékolnia, és az ég szerelmére, miért éppen engem kellett választania? Mire volt jó ez az egész?
Nincs az egésznek az égvilágon semmi értelme.

Like A Song
Ice Queen
My Fault
Ghost Of Love
You Smell Like After

Fallen in love

Első hallgatásra.

Átmeneti sötétség

Valahol a világ végén ülök, egy buszmegállóban, ahol még sosem jártam ezelőtt és remélhetőleg ezután sem fogok, a hidegben és a sötétben. A magány körülvesz, mint egy második kabát. Várok. Várok a buszra, a fényre, a melegre, várok valakire, aki szól hozzám egy szót és megtöri a lassan de biztosan rám nehezedő csöndet. Várom a szabadulást, a csodát, várom, hogy az örökkévalónak tetsző éjszaka véget érjen.

Nem mozdul a szél sem: minden dermedt, élettelen. A sötét égboltra súlyos felhők telepszenek. Előttem faágak kusza szövevénye, mögöttem omladozó terméskő fal, alattam keskeny, telistele firkált buszváró-pad: egyedül vagyok. Mintha én lennék az utolsó ember a haldokló világon.

Hiába tudom, hogy mint minden másnak, ennek is vége lesz egyszer, ha most rettenetesen fáj. Már nyílna is a szám, kiáltanék, bele a sötétbe, a fagyos, végtelen decemberi éjszakába, hogy miért,  de a hang még valahol a szívem táján elvész, elnyeli a vacogás. Üvölteni szeretnék, de nem tudok, a testem nem engedelmeskedik. Az arcomon lecsorog egy kis, mérges könnycsepp. Miért?

A romos megálló hallgat. Jó, rendben van, tudom, van tovább innen is, nem kell túldramatizálni, lesz még reggel, lesz fény és az egyedüllét sem tarthat örökké. Mélyet sóhajtok. Nincs vége, még nincsen. Csak jönne már az a nyavalyás busz.

Lassan, nagy, puha pelyhekben szállingózni kezd a hó.

Sail

Teardrop

White Christmas főcím

Dead Shelf

Paradise (What About Us?)

"Veszteségem kínja tenger, rajta szélvész bánatom", avagy kesergés az elveszett (véletlenül kitörölt) írásaim fölött

Outside These Walls

Mintha a palotám égett volna le, a szóépítményeim úgy tűntek el a tabletem memóriájából. A búvóhelyem erős falai, a történeteim, amelyek mindig megvédtek, ha a világ rossz volt hozzám, most eltűntek, egyedül hagytak: nélkülük egy kicsit kevésbé vagyok én. Az utánuk maradt űrben lebegek, nem tudok, nem merek, talán nem is akarok újakat építeni.

Moon Jae Shin themesong
Annyi emlék, annyi sírás, annyi fájdalom volt bennük: középkamasz korom minden keserve-kínja, az összes senkit sem érdeklő, minden racionális okot nélkülöző, önmagával viaskodó, összeszorított fogú luxushisztim beléjük volt konzerválva, mint a borostyánba a méhecske. Kicsided csalódások, banális vívódások, de mind az enyéim, a sajátjaim: akkor mind rémisztően erős és valódi volt, csak most tűnik bóvlinak. Valaki, aki sosem létezett, megsemmisült velük; valaki, akinek hittem magamat.

Edge Of Something (már egyszer kitettem, de ez most rendkívüli helyzet)
A veszteség már megint a peremre szorít: a járda, az osztályterem, a sírás szélére, vissza a régi undok magányba. Hízik bennem a csönd, mint egy óriási, anyagtalan parazita: bezabált engem, már csak a héjam van itt, én magam már réges-régen eltűntem, csak nézőpont kérdése, hogy ő van az én gyomromban, vagy én az övében.

Shot In The Dark
Idebent világok semmisülnek meg, ég és föld szakad össze minden pillanatban, míg a külvilág csendes, rendes és nyugodt, én vagyok benne az egyetlen nem odaillő darab. A katasztrófám csak az enyém, csak nekem fáj. A többiek azt hiszik, erős vagyok.

cdghjrtzi

Utálom, hogy képtelen vagyok címeket találni, és hogy csupa olyan zenét szeretek, ami után szabályos hajtóvadászatot kell folytatni internet-szerte. (Az élet nagy problémái...)

Where Pain Comes To Die
Beborult, fejfájós péntek reggelen első órában matekdogát írsz, késésben vagy, és a második buszon jössz rá, hogy otthon hagytad a számológépedet? Megtaláltad a hangulatodhoz illő zenét! :P

Everything That Kills
Részben ezt a számot terheli a felelősség az éppen íródó sztorim piszok sötét pillanataiért, részben az előzőt, részben meg az unalmat.

Mennyből az angyal
Meghallgatom újra és újra és újra és újra és újra és újra, és még mindig nem elég. Teljes addikció.

Back To You
Ezt énekelni akarom, egyszer majd hangot is növesztek hozzá.

Hot Spade
Istenien lehet rá hősies-önfeláldozós részeket gépelni.

"Nyami" férfihangok

Teljesen ok nélküli gyűjtemény zenetöriről.
Wanna Flee
Islander/Taikatalvi
Between Two Worlds And I
All I Care For
Cukrot öntök
Let Me Rest In Peace

Melancholy forever (szezonális kamaszhiszti)

A növények csendben haldokolnak; ami eddig táplált és erőt adott, elvész a világomból. Eddig jó volt lebegni a dolgok és az emberek között és sehová sem tartozni igazán, de most félek, hogy egyedül maradok. Nem akarok lezuhanni.
Az étel ízét veszti a számban, a zenéből eltűnik a lélek: csak zaj marad a helyén. Mintha fel kéne ébrednem egy esős hétfő reggel egy olyan álomból, amelyben Dean Winchester szerepelt egyszál angyalszárnymintás alsóban.
Az univerzum arcából lassan kifut a vér.

Bleeding Out

The Liminal Passage

Lonely Day (Igen, gáz, na és?)

Falling

Maybe Yesterday

:)))

Ez csak egy szilánkocska a most készülő mindenfélék közül.

A pinduri test felemelkedett. A lányka arca szürke volt, a szemei félig csukva: tisztán látszott, hogy nincs magánál, mégis, valami mozgatta a tagjait, táncoltatta őt, mint egy bábot. Kecses mozdulatai nyomán lila köd gomolygott elő a levegőből. Az erő, ami őt használta csatornaként, egyre gyorsabban és gyorsabban pörgette, a haja aranyzuhatagként lobogott.
Nem fújt a szél, de a fák ágai recsegtek, mintha vihar tépázná őket. A föld remegett, az égről eltűntek a felhők, a telihold láthatóvá vált és sápadtan fénylett, mint egy tejtócsába ejtett ezüstkorong. Hideg lett. A csillagok jegesen ragyogtak, a puha, mély, elmosódott árnyékok határozottabbak lettek.

The Best Is Yet To Come
Firedance
The Cross akusztikus verzió
Wrecking Ball (Mea maxima culpa, imádom.)
Everybody's Fool

Búcsú Janny Rose Raventől

Janny tavaly volt egy kedvenc lírai énem. Ezzel köszönök el tőle. Már nincs szükségünk egymásra.

A torkomon kijövő hang nem az enyém. Dögös, szemtelen mezzoszoprán, magabiztosan árad szét a térben, eljut mindenhová. Ezt a hangot talán egy tökéletes lénytől kaptam kölcsön, és egyszer vissza kell adnom, talán már holnap, de addig itt van, használom, bírok vele. Tisztelem.
A szívem felrobbanni készül. Üvöltök, üvöltésem dallamot formál, nem én akartam: így esett. Csatorna vagyok a látható és a láthatatlan, a csend és a zaj, a semmi és a valami között.
Téged látlak magam előtt, nem vagy itt, és mégis, minden mozdulatom, minden rezdülésem, lélegzetvételem és szívdobbanásom hozzád szól. Könyörgök hozzád, térden csúszva rimánkodom: vegyél észre, szeress, emelj magadhoz, ments meg, különben meghalok, és a halálom a te lelkeden szárad. Nem szabadna így viselkednem: a női büszkeséget tiprom éppen a sárba, és acélbetétes rockerbakancsban ugrálok a tetemén. Ezt is élvezem: senki se tiltja, mégis, valamiképpen mindenkinek furcsa. Egy nő sosem engedheti el magát teljesen közönség előtt: az olyan közönséges dolog, egyszerre mindenkinek feltárni a lelkem legmélyebb, legtitkosabb bugyrait. Francba vele, csakazértis átadom magam a bizonytalan, illó varázslatnak.
Lemondok a büszkeségről, lemondok a gondolataim  alkotta biztonságos erődről. Cserébe szabadságot kapok. Repülök, a zene visz magával, túl az Óperencián, túl az üveghegyeken, túl a mindenen és a semmin.
Ez a pillanat különleges: itt vagyok, én vagyok, szabad vagyok, velem van a hang. Hallasz, édesem?

Edge Of Something

Long Way Down

Sweet Sacrifice

Wild Child

Come On (ciki, tudom.)

I could set the world on fire

What Am I Doing Here
Imádok szomorú zenét hallgatni. Szeretem, ha fájdítják a szívemet, miközben amúgy semmi okom szomorúnak lenni. A melankólia lejjebb veszi egy kicsit a fényeket, és reálissá teszi az egyébként tűrhetetlenül csodagyönyörű képet. Csak ülök a buszon, nézem, ahogy lemegy a nap és csendben mazózom.

Oh Death
A Halál bevonulása a Supernaturalból az egyik leghatásosabb belépő, amit valaha filmre vittek. Nem túl amcsi, sötét, elegáns. EPIC. Annak az öreg, érdekesen rusnya pasasnak az enyhén pszicho fejével meg még el is hittem, hogy ő a Negyedik Lovas. (És itt összekacsintok mindazokkal, akik olvasták az Időtolvajt Terry Pratchettől. Hihi.) Ezt a zenét meg imááádom.

Demons
Szeretek írni rá. Meg aludni. Meg ülni és kifelé nézni a fejemből. Meg csak úgy létezni mellette és azon filózni, hogy hogyan írjam meg pályafutásom legkevésbé komolyan vett szerelmi szálát.

Keep Breathing
Sharont szeretem. Nagyon. Még mindig.

Top Of The World
Jön az ősz és itt kint zuhog az eső, úgyhogy ez a poszt most teli van lassú zenével. Sorry. Kárpótlásul idelinkelem Steve-et, hogy mindenki arcába üvöltse: I was born to play the game. 

Csak unatkoztam. Szép napot. Most megyek is gépelni a Tom-Katás történetemet a Lépegetőre. És bocsánatot kérek a túl sok szlengért. Nem fogok rendszert csinálni belőle, ígérem.
:)

július-augusztusi kedvencek

Írás közben hallgatott mindenfélék. Most új krimiszerű izén dolgozom, elég jól haladok vele. Majd a Lépegetőre kiposztolom, ha meglesz belőle annyi, amennyit érdemes feltenni.

The Lunatic I Bear
Ez az aktuális kedvenc borongós-lírai zeném. Ezeknek a pasiknak isteni hangjuk van.

Halleluja
Szívem egyik csücske a Quimby. Az is marad. A Szigetes koncert is szuper volt. Berekedtem rendesen. :)

Senegal Fast Food
Nagyon lehet rá gépelni.

Firedance
Verekedős jelenetek ideális kísérőzenéje, szerintem.

Deep Within
Erre üvegcserepes hiriget fogok írni. (Ihlet a City Hunterből, ahol igenis össze kellett volna törni azt a nyavalyás üvegpadlót és vérfürdőt kellett volna csapni a szilánkokkal. A koreai drámák esssszméletlenül édesek, de kitermelik a vérszomjas, agresszív csajok seregeit. A felgyűlő agressziót pedig a legproblémamentesebben egy csomó nemlétező karakteren lehet levezetni. Figyelitek, milyen szép hosszú szó a legproblémamentesebben?)

Zenehallgatás közben támadt gondolatok: These Days Are Ours

Ennek a kis agymenésnek elég kevés köze van a szöveghez, inkább a hangulatot próbáltam megragadni.

Valakinek a puszta hiánya sokkal érdekesebbé teheti a világot. Már a fény is rögtön máshogy esik a dolgokra; a legátlagosabb látvány is fájdalmasan szépnek, egyszerinek, törékenynek tetszik, ha Ő nincs ott. A színek valamivel szürkébbek (mint egy régi, retusált fotón), de az az édes-szomorú hiányérzet átsüt a fakó homokszínek és sötétszürkék gyenge kontrasztján. (A fényképen a hatéves, fehérruhás, szandálos nagyanyád foghíjas vigyora furának, idegennek és kísértetiesnek érződik abban a régi, konzervált pillanatban.)

Nyár

http://searchmp3.mobi/mely Ez három eszeveszett jó (bár eléggé depis) album, nemrég sikerült szert tennem rájuk (na jó, a Portrait Of A Porcelain Doll már egy ideje megvolt). http://searchmp3.mobi/wanna-flee-mp3-mely Pillanatnyilag ez a kedvencem, de ezt: http://searchmp3.mobi/maybe-yesterday-mp3-mely és ezt is: http://searchmp3.mobi/you-smell-like-after-mp3-mely nagyon szeretem.

A tizenöt éves önmagam letagadna, ha tudná, hogy ezt hallgatom, de mit tegyek, ha észvesztően jó.

Szomorú az idő, nem akar változni,

nagy átok van rajtam, mért tudlak szeretni.

Szeretni nem tudtam, de most már jól tudok,

búsulni nem tudtam, úgyis megtanulok.

Csak Rasmus.

Rákattantam, ahogy kell.

nem hivatalos munkanapló-részletek (szociális gyakorlat egohelyzetből)

1. A levegőben alig van oxigén; fulladozom. Látom, hogy pofátlanul szerencsés vagyok, de ez nem vigasztal. Az idegeim csak fájdalmat továbbítanak, hogy kiét, azt már nem is tudom. Az egész olyan sokrétegű. Fáj nekem, hogy neki fáj, vagy hogy ami nekem elképzelhetetlenül borzalmas, neki csak az élete. Fáj, hogy látok és tudok. Tudom, hogy ők itt mit nem fognak soha megtapasztalni. Bálványozom az észt. Törékeny és drága dolog ez az egészséges, okos, gyönyörű agy, és szörnyű, hogy van, akinek sose lesz.

Born For Bliss: All Away
The Fishfaces: Wide Awake
Liquid Grey: I Never Smile
Mely: Sweet Six Feet
Born For Bliss: Tony

2. Újra éhes vagyok. Élni akarok. Vadul, szenvedélyesen ragaszkodom földi porhüvelyemhez. Négyhónapnyi szüntelen zabálást kell bepótolnom. Az evés érzéki örömet okoz. Ízek robbannak a nyelvemen, betöltenek, elringatnak,  táplálékot akarok, sokat, sokat. Sérültek között dolgozom, helyettük is erős és életképes akarok lenni. Hálás vagyok azért, amim van. Friss cukorborsó, fűszeres sült hús, puha, fehér kenyér (napon érlelt búzaszemek foszlós-illatos tömegsírja), jobban vágyom rátok, mint fiúra valaha is. Állatias dolog, de rettentően élvezem. Rockot akarok énekelni, mocskos szavakat kiabálni, tiszta, szabad szívvel, tökéletes zenei harmóniában. Üvölteni akarok, sikítani, mint egy őrjöngő, lelkileg vetkőző exhibicionista, teli nézőtér előtt. Élni és halni akarok egyszerre, minden egyes pillanatban.

Juliet Simms: Wild Child (akusztikus)
Evanescence: What You Want
Emma Hewitt: Miss You Paradise
Eluveitie: Divico
Gotthard: Anytime Anywhere

Craziness

Komolyan, néha félek. Agresszív és fájdalmas zenét hallgatok és annyit gondolkodom egyvalamin, hogy néha komolyan azt hiszem, megkattantam kicsit. Vagy nem kicsit. Most nem tudok/nem akarok irodalmian fogalmazni, mert hányingerem van az egésztől. Utálom, hogy lehetne jobb is és azt is látom, hogyan, de nem tudok változtatni a dolgokon és a lustaságom csak nagyon ritkán akadályoz; általában nem a saját hibámból vagyok tehetetlen.
Kit érdekel, mit írok ki ide?

Everything Remains As It Never Was (az egész album isteni)

Love For Money (igen.)

Quietus

Hell Low

Coma White

Paradise on earth

Ahol csak megfordulok, csodával találkozom. A dolgok körülöttem a fejük tetejére álltak, és így sokkal szebbek.Valami furcsa, gyönyörű békességet érzek a suliban, a buszon és bárhol, ahová elvetődöm. Szeretem a világot. Úgy táncolok a képzelet és a valóság között, hogy a két életem egymást táplálja és erősíti. Ez az, amiben szeretek létezni.
Egy kicsit Midász királynak érzem magam.

Setlon

Between Two Worlds And I

Young And Beautiful (állatira ciki, de imádom)

My Addiction

1000 Miles Away From You

may the force be with me

A színek élénkek, az árnyékok élesek és sötétek, az illatok őrjítőek. Délután, suliból hazafelé vonulok a Szentmihályin, át egyik megállóból a másikba. Hadihajó vagyok, győztes csatából  érkezem vissza a kikötőbe, lobogó bíborpiros vitorlákkal, fedélzetemen diadalittas, győzelemtől és rumtól mámoros legénységgel. Királynő vagyok, a lábam előtt hever a világ. Nagy, puha bundájú, lusta nagymacska vagyok, aki a lombok árnyékában tesped, vadászat után. Én vagyok az élet, a lélek, a fény.

A Rose For Epona akusztikus verzió

Saturnine

Kozmic Blues

Back To You

Angel

Tavaszi Spleen

A világ egyetlen óriási hiányérzet, egy gigantikus kérdőjel, egy hatalmas "na és?". Minden gyönyörű, de a szépség mögött valami felfoghatatlan üresség van, ami megrémiszt. Tavasz van, és én tinédzser vagyok, mégis, romantikusnak csak a Joss Whedon-sorozatok bámulásával eltöltött perceim nevezhetők. Ez fura, de nem zavar nagyon.
Mint alkotni szerető lény, nap mint nap benne élek a csodában, de így kimaradok mások életéből. Nem vagyok magányos, de ez nem rajtam múlik, hanem azokon az embereken, akik még így is ragaszkodnak hozzám.
Végső soron, ez csak kamaszhiszti, a csendesebb fajtából.

mesemesemátka

A földkerekség legprűdebb nagyijánál ültem, miután jóllaktam a húsvétvasárnapi ebéddel, és a kék vattacukor pedomaci vs. káromkodós, halál laza, cuki kis tündér jelenetemet írtam.

A történet néhány aranyos, szép kis lényről szól, akikkel nagyon nem aranyos és nagyon nem szép dolgok történnek.

Ő Holdsugár,a tündérke,aki egy ellenállhatatlanul laza főgonosz  mentalitásával van megverve. 

A nem szép dolgok egyike: a Bolyhos, ami bármit képes megerőszakolni és közben megenni.

Zenék az ugrás után.

Nyugisabb, mesélős, leírós részek

Azok a részek, amikor előtör belőlem a kegyetlen, gonosz humor

A csodák

A szerelmi szál (mert van! :D) 

Az akciójelenetek és a lélektanilag fontos fordulópontok

régi csúf idők sírós zenéi

Nyolcadikban egy barátnőmmel egyszerre búsongtunk erre a dalra, mindenféle hülye hímek miatt. Most iszonyú mókásnak látom, hogy mi ezt anno, a három évvel ezelőtti őskőkorszakban milyen vérkomolyan gondoltuk.
http://www.youtube.com/watch?v=mP0rWKlUSS8&feature=youtube_gdata_player

Hogy erre milyen jól lehetett önsajnálni... belepárásodik a szemem a nosztalgiába, ha azokra a szélsőségesen átélt, meglehetősen ok nélküli szívfájdalmakra gondolok. Hiába no, tizenöt évesnek lenni trágya dolog. Vagy csak úgy éreztem.
http://www.youtube.com/watch?v=z5UYcwwsn5w&feature=youtube_gdata_player

Ez volt tavaly a kedvenc sírós vérciki zeném. Gitározni is megtanultam.
http://www.youtube.com/watch?v=HLZViXktVTk&feature=youtube_gdata_player

Azért... bőgős zenék... Három évnyi nonstop mazochizmus... Néha úgy nem értem a pár hónappal ezelőtti önmagamat. Mire volt jó ez az egész?

Bőgős zenék. XD. Ez is egy korszak, amit magam mögött hagytam. Lőjetek le, ha megint ilyesmire folyatom a könnyeket valami fiú miatt ahelyett, hogy letépném a fejét vagy megírnám, ahogyan valaki más letépi neki. 

World is upside down

10:25

Tengwarral díszített zöld füzet jelentkezik matekóráról a Siralom Völgyéből.

Két gondolat lakik a fejemben: a "hagyd a francba, kit érdekelsz, neked itt nincs semmi helyed, téged sem érdekel senki, és különben is, egyszer úgyis lelépsz innét" és a "valamit muszáj kezdened magaddal, így nem lehet élni, menjél, húzz magas sarkút, használj vörös rúzst, érezd nőnek magad, és élvezd a külső-belső káoszt". Hát, káosz az aztán van körülöttem. Az elmém talán házon kívül van, valahol az Alfa Centauri környékén ül egy űrbéli boszorkány  füstölőillatú kunyhójában, és Steve Lee lelkével folytat diskurzust a hallucinogén ködön keresztül. Elfáradtam; hátradőlök, és nézem, amint a lustaságom küzd az életkedvemmel, mint egy vérfertőző uralkodói dinasztia utolsó, életképtelen, elpuhult sarja a gladiátorviadalt.

A zenék  az ugrás után találhatók.

Within Temptation: The Cross

Gotthard: Take It Easy

Mely: My Addiction

Marilyn Manson: Disengaged

Within Temptation: Ice Queen (akusztikus verzió)

To/Die/For: Passion Rules The Game

Anneke Van Giersbergen: Beautiful One

Within Temptation: Sinéad

Lana Del Rey: Burning Desire

Aemen ft. Sharon den Adel: Time

Ellentétek lista

A női karakter Janny Rose Raven, az énekesnő, akit még a szólóestre találtam ki magamnak, mint színpadi alteregót, a férfi James Lorne Wraith névre hallgat, mindkettő rock&roll arc. James önpusztítóbb, valószínűleg meg is fog halni túladagolásban.
Összegyűjtöttem öt számot, amit Janny énekel, ötöt, amit James, meg még ötöt, amit ketten duettben nyomhatnak.

Janny Rose Raven

James Lorne Wraith

Duett

életjelek

 Már iszonyú régen nem írtam ide, úgyhogy most megejtem.

Ez egy eszméletlenül ultrakirály dal egy fenomenálisan szuper lemezről. Imádom. Tényleg addiktív :)
https://www.youtube.com/watch?v=uKWkTSvwEvI&feature=youtube_gdata_player

Ez egy örök kedvencem.
https://www.youtube.com/watch?v=HdWSnMoszjY&feature=youtube_gdata_player

Ez Spike, a kedvenc vámpírom, aki nem csillog, hanem cigizik, whiskyt vedel, őrülten cinikus, és a Vadászt szereti. A dal király.
https://www.youtube.com/watch?v=CHvrN1-Y4fo&feature=youtube_gdata_player

Anneke most a kedvenc énekesnőm Sharon den Adel és Janis Joplin mellett.
https://www.youtube.com/watch?v=I-5M6bbiSbs

"Komoly" kutatások eredményei :-)

Mivel karácsonyra tabletet kaptam, totál logikus, hogy a szünet túlnyomó részét youtube-videók nézegetésével töltöttem, és afölött örömködtem, hogy végre nem akadozik a kép és a videót is értem. Különböző előadók klipjeit és színpadi mozgását tanulmányoztam, irtó tudományosan. Mondjuk, a dolognak tényleg van gyakorlati haszna, ugyanis az osztályunknak februárban (jesszus, az már rohadt közel van) lesz szólóestje, ez egy ilyen waldorfos dolog, minden 11. osztálynak kell csinálnia egy ilyet. Tehát szépen összeraktam fejben, hogy mi lesz a színpadi mozgásom, és felfedeztem vagy újra felfedeztem néhány jó előadót.


Sajna, most a videóknak csak a linkjét tudom bemásolni.

https://www.youtube.com/watch?v=mLz61g0JLxQ&feature=youtube_gdata_player
Sharon den Adel az egyik kedvenc énekesnőm. Csodálatos előadó, isteni a hangja, és  légies a mozgása, ami erős ellentéteket teremt a kemény zene és őközötte. Sajna a figurát szinte egyáltalán nem vehetem át, mert én inkább kemény csajt fogok játszani és pasidalt énekelni, bőrdzsekiben.

https://www.youtube.com/watch?v=Muqoeuq1MjE&feature=youtube_gdata_player
Anette Olzont sokan szidják, főleg a Tarja Turunen-fanok, de én szeretem. Szerintem állati jó hangja van, ez a dal pedig, habár kissé nyálas, nekem szerelem volt első hallásra.

https://www.youtube.com/watch?v=Pu0ZWRKgi_E&feature=youtube_gdata_player
Anneke van Giersbergen szintén a szívem csücske, a táncos pasas pedig valami hihetetlen. Egy hétig egyfolytában ezt néztem. Anneke már valamivel közelebb áll a szerephez, amit el szeretnék játszani.

https://www.youtube.com/watch?v=ViW629IC40k&feature=youtube_gdata_player
Laurit akkor csípem a legjobban, amikor ugrál. Imádom, amikor ez a kicsi, csúnya pasas atomjaira szedi a színpadot, pusztán az énekhangjával és Eero vokáljával. Novemberben láttam őket Budán, és fantasztikusak voltak. Úgy berekedtem, hogy utána egy hétig olyan hangom volt, mint egy láncdohányos, alkoholista bárénekesnőnek (és imádtam).