Once more, with feeling

Megint botladozom, bukdácsolok a szavak között, próbálok visszatérni ahhoz, ami régen volt, ami régen én voltam, elkezdeni mindent, amire eddig vártam, vagy újrakezdeni úgy, ahogyan először kellett volna. 

Az erő lassan, akadozva tér vissza belém, de már érzem, hogy elég lesz, most jó lesz, ezúttal meg fogom tudni őrizni, nem fogok lezuhanni repülés közben, nem fogok bezárkózni az önmagát generáló reménytelenségbe.

Most jó lesz.

The Banished Heart
Jee Veerey
I'll Reach You
Heading Home
365

mentális mentőöv

nekem ezek szoktak segíteni.

Kill Yourself
Water
The Sound Of Silence (Disturbed)
One More Light (Amber Liu)
Ice Queen/Faster

Nawa & Dagna 3.

Egy novellán dolgozom a főgonoszomról és a szeretőjéről, már megint/még mindig.

Closed Doors/High Hopes

Static
Thrown Away
We Need Love

Poison

out of the darkness

Terra Nil
We Are The Light
Night 13/The Space Between
The Day That The World Breaks Down/All That Was
Freedom - Rio

Valami készül, és én még nem vagyok biztos benne, hogy készen állok rá; még akkor sem, ha már régóta vártam. Próbálom nem engedni, hogy a szorongás elrontsa az örömöt: nem gondolni a jövőre, nem gondolni arra, hogy mi lesz, ha, nem gondolni semmire, nem létezik semmi, csak sodródás van az árral és lebegés a dolgok, a gondolatok felszínén. It's not that deep, mantrázom. Hátha egyszer majd esetleg a változatosság kedvéért hallgatni is fogok magamra.

az instagramom tele van minőségi kontenttel

Nawa és Dagna

Egy régebbi monológ Nawától, a főgonoszom szeretőjétől

Never Go Back
Blood/Scarlet
Trouble
Everything That Kills
I Want You
The Divided Heart
What Have You Done
Harley Quinn

Dagna nem az enyém. Sosem volt az. Nem tartozik hozzám. Ha őt kérdezed rólam, azt fogja hazudni, hogy nem ismer. Ó, hogy tud hazudni! Csak potyognak azok a tökéletesen formált, puha szavak abból a tökéletesen formált cseresznyeszájából, mint a felhőből a langyos esőcseppek, és az ember egyszer csak azon veszi észre magát, hogy megmérgezték, tönkretették az elméjét, hogy nem tudja többé elválasztani a valóságot a hazugságoktól, és hogy ebben a fájdalmasan felemás, hamis világban ez az apró craniai nő lett mindennek a közepe, élet és halál ura, a szépség, a szerelem maga, méreg, álom, halál, mocsok, sötétség. Dagna Wys, ha elvesznek tőle mindent: a kincseit, az alattomos mérgeket, az embereit, az apró, ruhaujjban rejtegetett tőreit, ha meztelenre vetkőztetik, ha semmije sincs a fehér, puha, selymes bőrű testén kívül, akkor sem fegyvertelen. Bárki szívét képes egyetlen jól irányzott mondattal kitépni. A boszorkány!
Ha legalább csak egyszerű boszorkány lenne! Démonok, istenek, a pokol mondhatatlan  teremtményei: azt ismerem, pólyás korom óta riogatnak vele, hozzászoktam, de ez, ez idegen és halálos, ezt csak elkerülni lehet. Lehetne. Talán. Merthogy én nem teszem, mert gyenge vagyok, akarat és jellem tekintetében egyaránt, és hagyom, hogy játsszon velem. Mert neki ennyi az egész: játék. Eljátssza, hogy az enyém, csak az enyém, szerelmet játszik, bizalmat és gyengédséget, azt hazudja, amire szükségem van, és én pontosan tudom, hogy látszat az egész, olcsó piactéri ripacskodás, de nem tudok szabadulni a bűvöletéből. Imádom őt, éppen annyira, amennyire gyűlölöm. Nélküle élni sem tudnék.

Nosztalgia/Stockholm-szindróma

Joan of Arc/Roots

We Are The Others/Fire With Fire

Queer

Child's Play

Nerves

More Fire

Unbroken

natrodgers.com

Advent

O Come, O Come Emmanuel (Tarja)
Out Of The Darkness
You Make Winter Warm
True
Walking With The Angels

Space sadness

Kozmikus magány és hajnali fél kettő körül esedékes egzisztenciális válságok ideális kísérőzenéje.

Október

Egy időnként erőteljesen horrorba hajló szellemvadászos sztorit írok éppen. A bennem élő, mindörökké tizenhat éves edgelord egy kicsit mindig elgyengül az ősz boszorkányos-sötét romantikájától.

The Dark Element
Black Wedding/Half God Half Devil
Headspin/Lilith/They're Coming To Take Me Away
Counting Bodies Like Sheep To The Rythm Of The War Drums
Black Moon
Delirium

(hosszabb spotify playlist itt)

Nawa & Dagna

Előzmény

Black Velvet (KATL)
Breathe On Me
Electric Sky
Enjoy The Silence (Lacuna Coil)
More Fire
Avalanche

Boszorkány

Oh Lord/Roots
Black Moon/Avalanche
Down To The Bottom

Maria Brink (In This Moment)

a kedvenc MV-im

Csak mert. Mindenféle rangsorolás nélkül.

szándékosan nonverbális

Because The Night
Secret
Trouble
Miss Me
Brand New Moves
The Hurricane

Out of my mind

Most másvalaki vagyok. Aki bújt, aki nem, nem ér a nevem, nem vagyok itthon, téves hívás, rossz házszám, a sípszó után hagyj üzenetet, talán később meghallgatom. 

Most unom magamat, unom a szobámat, a ruháimat, a könyveimet, unom a zenét, amit szeretni szoktam, adj valami mást, valami újat, kösd le a figyelmemet, bűvölj el, bele akarok feledkezni valamibe, el akarok bújni magam elől. Nem akarok emlékezni magamra, nem akarok gondolni rá, nem akarok. Szabad akarok lenni, ha csak egy kis időre is.

Ha tehetném, most kibújnék a bőrömből és világgá mennék. 

Stay/Playing With Fire
Girls Like Girls/Feeding The Fire

When I'm Alone
Boombox
Kelushka

★♡★

úgy fest, 2017 az újjászülető zenekarok éve lesz.

A Rose For Epona
Miss Me

Amaranthe - Boomerang

H. W. Amestrin, cenzúrázatlanul

újabb belehelyezkedős monológ egy antihőshöz

Azt mondtátok, egyénieskedem. Azt mondtátok nekem, hagyjam abba a hisztit, ne játsszam tovább az eszemet, ne tegyek úgy, mintha különleges lennék, másmilyen - fogjam be a számat, maradjak a háttérben, legyek hálás, hogy egyáltalán hajlandók vagytok elviselni. Leírtatok, mint figyelemhajhász kis görcsöt, aki előadja a hattyú halálát, hogy figyeljenek rá és sajnálják. Valójában te is ugyanolyan vagy, mint mi, csak beképzeled az egészet, más is szomorú, mások éheznek, fáznak, nekik sokkal rosszabb és mégis te picsogsz itt, a mentális betegség igazából csak egy másik szó a lustaságra, estébé estébé, igazából csak hisztis vagy, blablabla. 

Bullshit habbal.
Tudjátok mit? Senkit sem érdekel a figyelmetek. Feldughatjátok a sajnálatotokat. Elég volt a korlátolt, ostoba rosszindulatotokból. Próbáljátok ki ti is - próbáljatok tisztán és világosan gondolkodni, miközben az agyatok egy irányíthatatlan massza, kisiklott vonat, izzó tűkkel teleszúrt tűpárna. Menjetek ki az utcára bugyogó lávával teli koponyával, birkózzatok meg azzal, hogy segítséget kértek, és nem kaptok mást, csak közönyt, hogy nemcsak hibáztatnak benneteket a saját nyomorotokért, de azt is a szemetekre hányják, hogy elrontjátok mások kedvét a búvalbaszottságotokkal. Legyetek egyedül, magatokra hagyatva, nézzen rátok mindenki úgy, mint egy idegenre, legyetek elvágva a világtól, küzdjetek hiába egyes-egyedül a saját ellenetek fordult elmétekkel, próbáljatok győzni - és aztán beszélgethetünk.

Down
Fire With Fire
Too Loud
Rebel Rebel
Suffer The Last Bridge

Rest in pieces, 2016

Mint egy folyó a felszínén lebegő szemetet, hordom magammal az aprócska kudarcokat, csalódásokat, Bowie, Esterházy, Alan Rickman, Carrie Fisher és annyi más nagyság halálát, szeretteim és szeretteim szerettei  összes gondját-baját, a saját meg-megroppanó, néha konkrétan derékbetörő mentális egyensúlyomat, a lassú ráébredést miszerint idén se sikerült összegyűjtenem egy jobbacska villanygitárra valót, az egymás után következő, egyformán hiányosnak, valamiképpen befejezetlennek tűnő napokat, az éjszakánként rendre megérkező jéghideg, szívet-agyat-légzést bénító l'art pour l'art szorongást, és mindazt, ami miatt még mindig itt vagyok, az egyszerre erőssé és sebezhetővé tevő szeretetet, a makacsságot, hogy semmit nem hagyok félbe, amit egyszer elkezdtem és a meggyőződést, hogy van itt helyem, és ha éppen nincs is, hát teszek róla, hogy legyen, viszem magammal ezt az egészet, mint egy nagy, nehéz, ormótlan hátizsákot, amíg lassan el nem jön az idő, hogy végre letegyem és nélküle folytassam az utamat; hogy újrateremtsem, újratervezzem magamat, kitalálhassam, ki is vagyok a vállamra nehezedő holt teher nélkül, és megújulva mehessek tovább, ki tudja, hová.

You Can't Kill Us/Demons
More Fire
That Song
The Glory And The Scum
Time And Time Again
Challenge

Az elmúlt év versus énke

Let's make this heroic

Ha valaki véletlenül megtalálja a motivációmat, kérem szépen, ne lépjen rá. Köszipuszi.

Clashings On Armour Plates
We Will Rise
Keep On Rotting In The Free World
Limitless
Victory Will Come
Unbroken

asdfghjkl

ars poetica

Nekem az írás (legyen szó versről vagy prózáról, novelláról vagy regényről,) néha egyet jelent a pokolraszállással: bejárni, végignézni azon részeimet, amelyekkel egyébként nem szívesen szembesülök, eleve nem egy kéjutazás, de amikor ráadásul még ez sem elég, amikor módszeresen, kíméletlen, higgadt kíváncsisággal kell feltérképeznem azt a zavaros területet a tudatos és a tudattalan között, ahová általában nem engedek bejárást magamnak - na, az leginkább ahhoz hasonlítható, amikor az ember kíváncsiságból mezítláb a tűző napon az aszfaltra lép, hogy figyelje, ahogy éget. Méricskélve, tanulmányozva a fájdalom, mintha összezsugorodna, eltávolodik tőlünk, egyszerű érzetté transzformálódik, és ha óvatosan, nagy körültekintéssel fokozzuk,  úgy lassan megmutatja nekünk, egész pontosan hol is vannak a határaink.

Ilyen módon feltárni a legerősebb, legzsigeribb érzések gócpontjait nem egy egyszerű dolog - de ha valamiért, hát emiatt vált olyan szerves, elválaszthatatlan részévé az életemnek az írás, amilyen most.

Apex Predator/Possession
Blood
Stay With Me
Nerves
Drag The Waters

these are the dog days

M
Cross My Heart

Nothing Stands In Our Way

Beyond The Good, The Bad And The Ugly

Suffer The Last Bridge

én, amikor megpróbálok komolyan vehetően viselkedni

My jam

Trying hard, remaining hopeful

Possession

Through The Fire

We Drink Your Blood

The Dance Of Victory

Dancing In A Hurricane

Aki még nem hallotta az új Epica-lemezt, a The Holographic Principle-t, az tegyen magának egy szívességet.

Ő itt Iustitia Junior, a jogsertés. Szívesen.

🔥🔥🔥🔥🔥

That Song
Magnolia Blvd.
Electric Sky
Gold Dust Woman
From Flood Into Fire
Empty Eyes
Clashing On Armour Plates
Challenge