2013. október 13., vasárnap

Melancholy forever (szezonális kamaszhiszti)

A növények csendben haldokolnak; ami eddig táplált és erőt adott, elvész a világomból. Eddig jó volt lebegni a dolgok és az emberek között és sehová sem tartozni igazán, de most félek, hogy egyedül maradok. Nem akarok lezuhanni.
Az étel ízét veszti a számban, a zenéből eltűnik a lélek: csak zaj marad a helyén. Mintha fel kéne ébrednem egy esős hétfő reggel egy olyan álomból, amelyben Dean Winchester szerepelt egyszál angyalszárnymintás alsóban.
Az univerzum arcából lassan kifut a vér.

Bleeding Out
Lonely Day (Igen, gáz, na és?)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése