Hétfő, 22:40
Ha már te magad nem vagy itt velem, legalább a tested mellettem lehetne, békésen és mozdulatlanul, én pedig befészkelhetném magam bőröd melegébe, lábszáradhoz simíthatnám fázós lábamat, mellkasodra hajthatnám sajgó fejemet és hallgathatnám a szívverésedet, míg azt se tudom, a tied-e még, vagy már az enyém, és el nem alszom végre én is álomtalanul, vagy felkönyökölhetnék csöndben az ágy másik oldalán, hogy nézzelek, és még csak lámpa se kéne, hogy a rövidlátó szemeimmel is tisztán és élesen lássak a sötétben minden egyes fel-felparázsló szeplőt a szemhéjadon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése