saranghae

A világom néha egyetlen személy hiányából áll: minden ahhoz képest létezik, hogy ő nincs velem. Csak képeket, szilánkokat, foszlányokat tudok felidézni belőle: mosolygó zöld szempár, napsárga pulóver, kósza szavak, eltéveszthetetlen hangsúllyal: gátlástalanul és nagy szar az egész, tétova puszi az arcomon. Gyűlölöm, amikor emlékké fakul, folttá silányul gondolataim szövetén, ahelyett, hogy itt lenne mellettem, a maga hús-vér valójában, a veszett nagy okosságával, biztonságot adó ölelésével, hirtelen elvaduló, halálugrás- és gladiátorharc-csókjaival, bizsergető érintéseivel. Gyűlölöm, hogy újra-újrajátszva az emlék egyre szürkébb, halványabb, egyre kevesebbet ad vissza az akkori tűzvészből, gyűlölöm, hogy újra és újra el kell veszítenem és még hosszú napok vannak hátra, míg megint láthatom.

Heal Me
And We Run
Between Two Worlds And I
Runaway Train
Shadows